repaIR

Ma úgy keltem fel, hogy semmi kedvem nem volt dolgozni. 
A két ünnep között félgőzzel,de minden nap dolgoztam- pluszba a rokonlátogatás rengeteg időt és energiát vett el. Sokat is vezettem aminél még mindig koncentrálok, úgyhogy azt éreztem, hogy kimerültem. 

A kanapén kiülve a fél órás szünetet a tiroxin és a reggeli között aztán bevillant. 
Január 3-a van, a nagypapám halálának második évfordulója. 
Szinte hihetetlenül soknak tetszik. Utána kellett számolnom, biztos jól emlékszem-e. De igen. 2015. január 3. 

Nem vagyok nagyon érzelgős típus, de vannak az életemben olyan emberek - élők és holtak egyaránt - akikhez ragaszkodom. 
Na, nagypapám ilyen volt. 
Noha nem én voltam a kedvence hanem az öcsém, aki teljesen ő volt kívülről és belülről is- elmondható, hogy nagyon nagy hatást gyakorolt rám és nagyon felnéztem rá.

Rengeteget játszott velünk és rengeteget tanított minket. Ő volt az az igazi nagypapa, aki a mesekönyvekben is van. Megtanított több számjegyből álló számokat fejben összeszorozni, állatokról gondoskodni ( 300 birkája volt meg sok minden más egyéb...)

Nem fogom elfelejteni azokat az estéket, mikor kimehettünk "jószágolni" vele, mérhettük a kukoricát a bárányoknak,  keverhettük a moslékot a malacoknak, vagy amikor a szőlőskertben betegre ehettük magunkat a fáról.

Nem csak őt gyászolom, hanem picit azt a boldog gyerekkort is ami kijutott, mert ő is tett azért, hogy ezt elmondhassam. 

Hosszú, több súlyos betegség együtt vette el tőlünk őt, sokkal hamarabb mint 2015. januárja.
Először a szíve rendetlenkedett, majd a veséje, végül kimondták a diagnózist amitől az egész család rettegett: Alzheimer kór. 
Sokszor felvetődött már bennünk, hogy ez van neki. Elfelejtett dolgokat és olyankor dühös lett. Máshogy emlékezett teljesen triviális dolgokra, összecserélte a pénzeket. 
Egy idő után már nem önmaga volt. Nem ismerte meg az öcsémet, aki a kezei között nőtt fel. Azt a fiút, aki kívül és belül is ő maga volt. Nem ismerte meg a feleségét, akivel 60 évet élt együtt. Nem tudta hol van és mi történik vele. A mai napig összeszorul a gyomrom, ha beugrik a kék szeme a tolószékből felnézve. 
Noha ő az anyai nagypapám, rajta kívül csak apukámnak volt kék szeme a családban, így értelemszerűen csak mi hárman énekeltük mindig, hogy "az a szép, az a szép, akinek a szeme kék". 

Nagyon hiányzik. Amikor suhannak a napok, fel sem tűnik, de ha megállok egy pillanatra, kezembe veszem az egyik könyvét amiből kiesik a könyvjelzőként használt bérjegyzéke, akkor belém hasít.

És olyan sok minden van most bennem. 
Emlékszem az utolsó találkozásunkra, már egy bentlakásos otthonban. Karácsonykor nagyon jó kedve volt, voltak tiszta pillanatai. Beugrottam hozzá ismét elköszönni mielőtt elindultunk a férjem szüleihez Miskolcra.
Akkor nem volt ébren. Megsimogattam a kezét és felnézett. Nem ismert meg. Valamit mondott az orra alatt, de nem értettem. Dok,dok. Elköszöntem, kijöttem. Tudtam, hogy nem látom többet. 
Csak a folyosón döbbentem rá, mint mondott. Dok- dok.. a férjemet mindig doktor úr-nak szólította. Akkor jöttem rá, hogy mégis megismert. 
Szégyen vagy sem, elsírtam magam a folyosón. Aztán mind a 130 km-en keresztül sírtam. 
Rá 8 napra meghalt.

Két éve nincs köztünk, de a betegsége sokkal hamarabb elragadta a családja köréből. Egyre több helyről hallom és látom, hogy a családjukban Alzheimeres tag van.

Ritka pocsék betegség. Fájdalom nélkül üresíti ki az embert és talán ez a legrosszabb, ami történhet veled. Elveszíted saját magadat. 
Egy ideig olvastam róla, néztem filmeket. 
Aztán váratlanul, körülbelül 1 hónappal ezelőtt jött velem szembe ez a cikk:
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/12467491

Aztán ez:
https://www.mayoclinic.org/diseases-conditions/alzheimers-disease/in-depth/diabetes-and-alzheimers/art-20046987

Teljesen megdöbbentett. Lehetsz szőrös, lehetsz pattanásos, késhet a menstruációd, levághatják a lábad, mind mind az inzulinnak köszönhető. Erre most úgy tűnik, még az Alzheimert is képes előidézni vagy gyorsítani. 
Veszélyes dög. Egy pillanatra megállok és elgondolkodom, hogy neki volt-e IR-e. "A női szeszélynek csak a habját eszem meg, elég női szeszély van az én életemben amúgy is." Mondta az édesszájú nagypapám. 
Vajon neki is volt? Vajon elég rosszkor született ahhoz, hogy éveket vegyen el tőle egy egyszerű hormon?

Táncolnak 2014-ben. A leghúsbavágóbb kép, amit csak csinálhattam róla. Fogalma sem volt, kivel táncol....