repaIR

Mert mindannyiunknak szüksége van a boldogságra!

Az IR-ben minden kissé szakavatott arról beszél, hogy nem csak a testünkkel kell foglalkozni, hanem a lelkünkkel is ezeknél a betegségeknél. A Hashimoto sajnos szintén kihat a hangulatra- gyakori, hogy ha nem ismerik fel, andidepresszánst és szorongáscsökkentőt javasolnak a betegnek. Ha emellé mellészalad egy PCOS is, ami azt hozza, hogy egyre kevésbé látsz nőt a tükörben (mert szőrös, pattanásos, elhízik és még menstruálni sem menstruál- arról, hogy összejöjjön a baba pedig elég meredek így álmodozni), akkor pedig érthető módon baromira szükséged van arra, hogy feldobjon valami.
Bármi.

Aki engem ismer, tudja, hogy az edzés,olvasás mellett a macskáim azok, amik fel tudnak dobni. ( Na jó, meg az utazás, de az új étrend miatt az egy ideig felejtős lesz szerintem- IR baráttá még át lehet alakítani a dolgokat, de azt, hogy ne egyek tengeri herkentyűt, mikor tengerparton vagyok, azt még picit pihentetem.)

Szóval igen, a macskák. A lányok. A gyherekik! 
Az ismerőseim velük kapcsolatban két táborra oszlanak: a megértőkre és a "szerintemtihülyékvagytok"-ra.

Januában lesz 5 éve, hogy befogadtuk az első gombóckát. Igazából pont úgy történt minden, ahogy egy bohózatban szokott. 
Egyetemistaként tanultam nézelődtem a facebookon, és megláttam ezt a képet:

Most komolyan. De tényleg. 

Aztán ezt:

Teljesen beleszerettem. Albérletben éltünk, csórók voltunk, mint az állat, esély nincs arra, hogy én tizenx évre macskát vállaljak, szóval odafordítottam a laptopomat az akkori barátomhoz (ma már férjemhez), hogy nézze meg, mennyire cuki a kis nyomi fejével. 
Gyorsan reagálta le a szitut: 

-Mikor hozzuk el?

Kicsit pislogtam, de gondoltam erről még beszélgetünk. Akkor indult be a propagandagépezet elsőnek. Ilyen mennyiségű érvelést soha nem hallottam egy macska mellett. Kiderült, hogy neki igazából SZÜKSÉGE van egy macskára. Mert soha nem lehetett. És mennyire király, mikor dorombolnak. És különben is.... meg amúgy is... 
Szóval beszéltünk a főbérlővel és elkezdtünk számolgatni, mennyibe fáj egy kisállat. (Hörcsögünk volt már, de ne hasonlítsuk össze a kettőt.) Felvettem a kapcsolatot a megtalálójával, aki elmondta, hogy szedtek ki daganatot a szájából és sajnos a fél szeme is sérült, nem tudni, mennyire és mi lesz a lefutása a dolognak. 

Úgyhogy örökbefogadási szerződést írtunk és 2013 januárjában megérkezett Dávid Regina. (Amin soha nem hívtuk kb. ) Gina. Ginus. Ginny. (Dzsinszikeeeee ha rongyalkodik. ) Aztán meghízott, akkor lett Guineapig. Pig. Piggy. Pixis. Poxos. Pogon. Pogó. 

Első perctől kezdve imádtuk. Egy baromi félős kis sutyerák került azé letünkbe, aki hirtelen ott termett a lábunk alatt, a wc ajtóban, az ágytámlán, mindenhol. 
Két szabály volt: Konyhaasztalra és ágyba nem. Előbbi sikerült, utóbbi nem. 

Nagyon nem. Egészen a költözésünkig, amikor megbeszéltük, hogy kint fognak aludni a nappaliban, mert nekik is jobb, ha éjjel nem rúgjuk fel őket 3x. 

Személyiségét tekintve megkaptam saját magamat. Állandóan nyekeg, jár a szája, nem rest utánad menni, hogy elmondja amit szeretne a saját nyelvén. Könnyen felkapja a vizet és hisztis. Önző. Céltudatos. 
Úgyhogy a férjemmel első perctől kezdve megértik egymást. Én arról ne is álmodjak, hogy megengedi nekem a pocaksimit, vagy hogy topogva várja, hogy leüljek és odabújhasson. Szeret, de ha itthon vagyunk mindketten, egyértelmű, hogy Ádám az, aki a befutó. (Velem játszani sem játszik. Vivi+lézer/madzag/egér=Sucks.) 

Viszont valami hihetetlen módon érzik, mikor van szükséged rájuk. Azonnal ott teremnek, bújnak, dorombolnak és makognak. Számtalanszor volt, hogy a kanapén összebújva velük elkezdtem jobban érezni magam. 

És igen, nem normális, ahogy őket kezeljük. Családtagként. Vigyázunk rájuk, figyeljük, mire van szükségük és uramisten, még meg is szoktuk őket puszilni! Sőt, beszélünk is hozzájuk! (Aki azt mondja, hogy nem értik, próbálja meg Ginának azt mondani, hogy kövér. Soha többet nincs simogatás, csak szólok.) Cserébe már tudjuk, mikor mit szeretnének, mert különféle módon nyávognak. (Bezony! http://www.independent.co.uk/news/science/cat-experts-reveal-the-meaning-behind-different-meows-a6895251.html )

Ami pedig a legjobb az egészben, hogy mindig itt vannak. Ha esik,ha fúj, ha szar napom van és ha jó, mindig számíthatok arra, hogy valaki örülni fog nekem. Hogy valakinek fontos, hogy jó kedvem legyen, különben addig bújik és bohóckodik, ameddig csak kell.

Szóval Gina, köszi, hogy vagy.