repaIR

De tényleg nem.

Végül is két munkahely, edzés, háztartás és német nyelvtanulás nem elég- beiratkoztam egy angol nyelvű sport-dietetikusi képzésre. Igazából ez onnan indult, hogy rájöttem, hogy annyi időt töltök ezzel, annyi segítséget és infót ontottam már magamból, hogy jó lenne, ha ennek kerete lenne - és hiteles lehetnék önmagam szemében is.
Úgyhogy épp ezért egy keményebb és hosszabb képzést választottam, amit kint is elismernek. Rengetegen csinálnak pár órás "tanácsadói" képzéseket, amivel nincs gond- mindaddig, míg a vendéged egészséges. A gond ott kezdődik,hogy 10-ből legalább 6 nő érintett az IR szempontjából- az előzetes becslések alapján. Azt pedig nem szeretném,ha bárki, akinek én valaha is bármilyen tanácsot adok, miattam kerüljön rossz helyzetbe.

Szóval most, amikor épp nem dolgozok/eszek/edzek/németezek, akkor angolul tanulok a makrotápanyagokról, nyomelemekről, hormonszekrécióról és egyéb király dolgokról. Meglepően sok mindent tudok magamtól már. És meglepően sokat nem. 

Lassan éledeznek az első "strandszezonosok", bazi sokan edzenek mostanában, ami azzal jár, hogy sorba kell állnom a cuccokért néha. Mindig azzal vigasztalom magam,hogy ez elmúlik, mert majd jön a jó idő és senki nem akar a teremben rohadni. Igaz, a tegnapi edzésemet nekem sem sikerült abszolválnom,de majd ma pótolom. Ádám egyszerűen annyira későig dolgozik, hogy esélytelen, hogy 9 óra munka, 2 óra autókázás után én még elrángassam őt edzeni. Persze tudom, hogy értelme sem lenne, de attól még bűntudatom van, ha csúszik egy napot. 

Csinálgattam pár fotót, hogy későbbiekben vissza tudjam magam nézni, alakulok-e valamerre. Az IR és a kőbe vésett CH fogyasztás mellett persze sok változásra nem számítok, de soha nem lehet tudni alapon azért nem rossz visszanézni a későbbiekben a fotókat.

Összességében szerintem nem ártana megtanulnom rendesen megállni. És rendesen fotózni (sem). :)