repaIR

De szeretem ezt a számot hallgatni.
Énekelni (már ha annak lehet nevezni).
Dobolni.

Megélni már kevésbé. 

Szóval 2017 januárjában letettem a gyógyszert. Természetesen borzalmas lett az arcbőröm szinte azonnal, gondoltam hagyok neki időt. 28,34,45 nap. Megjött az első vérzés. 
Közben olvastam nyákról, hormonmentes fogamzásgátlásról, újra megtanultam mi az a női ciklus és hogy működik. 

Lelkesen magyaráztam a férjemnek az FHS és LH hormonokat, lenyűgözött az emberi test precizitása. Megdöbbentett,mennyire semmit nem tudunk magunkról. Ő fogorvos- kicsit nagyobb rálátása volt a témára, de azért kitartóan hallgatott.

Elmegyek az orvoshoz mert mégsem olyan jó ez így, meg úgyis kell rákszűrés. Doktor bácsi megnyugtat, hogy vetessünk az első tíz napon vért, de szerinte semmi baj nincs. Az első babával rendeződni fog ez a kis probléma ( na de, hogy számoljam ki, hogy mikor vagyok termékeny, ha nincs rendes ciklusom?).

45. nap

Végre. Elcsattogok vérvételre. (Azt olvasom, a harmadik napon kell.) "Tökéletes rákszűrés, tökéletes vérkép, biztosan elsőre összejön a baba, ne idegeskedjen.". 

7 év után eljutunk elsőnek közösen nyaralni. Az egész nyarat kisebb-nagyobb utazásokra szánjuk, így Korfura indulunk májusban. A 44. napon (ami rögtön az utazás utáni nap természetesen) olyan görcs húz össze a tengerparton sétálva, hogy azonnal vissza kell menni a szállásra. Fetrengek kicsit az ágyon, hányok háromszor és a férjem elmegy orvosért, mert szájon át természetesen nem marad bennem semmilyen görcsoldó. A sziget másik oldaláról érkezik egy doki, 70 euróért bevág két szurit és közli, hogy nézzek utána a prosztaglandinoknak és otthon konzultáljak a nőgyógyászommal. 

Hazajövünk, újabb vizit a dokinál. Szokásos körök: "írok fel fogamzásgátlót, ha szabályos ciklust akar" "nem, köszönöm". Ha már ott vagyok elpanaszolom, hogy bal oldalon baromira szúr a medencecsont és a szeméremdomb közötti rész. Megvizsgál. Medencegyulladás, antibiotikum. Ha nem múlik tőle, még egy dobozt tessék elszedni. 

- Doktor úr, nincs valami megoldás arra, hogy egyszer az életben kiszámítható legyen? 11 éves korom óta szenvedek vele és 26 éves vagyok.
- Magának ilyen a ciklusa. (mosoly)
- Akkor úgy kérdezem, hogy Norculutot kaphatnék-e egyszer, mert következő hónapban nem szeretném ezt egy idegen országban eljászani.
- Próbáljuk meg. Szedje végig,míg kint van.
- Nem lehetne, hogy mielőtt elmegyek abbahagyom? Pont úgy számoltam ki az utat, hogy addigra már kényelmesen elutaznék és akkor egy 28-30 napos ciklust tudnék összehozni.
- Látom maga olvas.
- Igyekszem.

Recepttel a kézben kijövök az ajtón, gondosan kiszámolom mit hogy kell, 30 napra megjön. 
Csuhajja, nyaralás görcsök nélkül!
Viszont a bal oldali szurkapiszka nem múlik. Úgyhogy elszedek még egy antibiotikumot.

Elkezd hullani a hajam, ráfogom a fogamzásgátló hiányára, sokan mondták, hogy attól lehet. Kihúzgálom a random fekete szőrszálakat és apámmal együtt röhögök azon, milyen szőrös a lábujjam, pedig szőke vagyok.
Elengedem a kozmetikus mondatát a fülem mellett miszerint ne borotváljak, mert nagyon megerősödött a szőrzetem. Leszedetem a karomon is, mert valamiért nagyon bedúsult. 
Rajzolom tovább a szemöldökömet rendületlenül, mert segédvonal nélkül konkrétan nincs szemöldököm. Kérek Diprosalic-ot a seborrehas dermatitisre, ami a fejbőrömön tombol.

Bivalyerős a szervezetem, minden hónapban fájdogál a torkom (a sok fagyi!), de 1-2 nap után elmúlik. 

Sziklaszilárdan állítom, hogy egyetlen egy bajom van, mindent az okoz- csak nem tudom mi a neve az ördögnek.

Júliusban közli velünk a főbérlő, hogy amint lehet költöznünk kell -kell a fiának a lakás. Pánik: ON.
Lakáskeresés ezerrel, esténként holtfáradtan borulok az ágyba, mellette milliószor eljátszuk a "ma megjön" műsorszámot. 

Tanácstalan és kétségbeesett vagyok, de másra koncentrálok. 

Egy ismerősöm szól, hogy talált egy jó nőgyógyászt, menjek el hozzá hátha tud segíteni. Ő hasonló cipőben jár, tudja mennyire frusztráló ez. 

Elküld laborra, cukorterhelésre. 
Ultrahangot is csinál, a 27. napon 2 mm-es nyálkahártyát lát és számtlaan apró folliculust. Azt mondja azok érésre váró petesejtek, menjek haza és vár a lelettel.

Eltelik újabb 26 nap, mire elmehetnék a laborra, ez a leghosszabb ciklusom- több, mint 50 nappal. Cserébe annyira durván begörcsölök, hogy haza kell hívnom a férjemet, mert attól félek, hogy egyszerűen meghalok. Soha ennyire semmi nem fájt még. Nem csak a hasam, hanem a gerincem, a lábaim, mindenem görcsben van, nem tudok kinyújtózni, rángat a görcs és kihányok mindent, amit aznap megettem.

Kiváltom a cukrom és vidáman elkocogok a terhelésre. Érzem,hogy ez lesz a megváltás. Közben persze olvasok inzulinrezisztenciáról és pcos-ről (amit akkor még kevertem a pco-val), meglepődve tapasztalom, hogy az is lehet az én bajom. Mivel szerettem volna lefogyni, nem ér meglepetésként a diéta, ami igazából az a diéta, amit én tartok egy-két eltéréssel (fehér rizs és puffasztott dolgok) és a sport fontossága. 

Várom az eredményt.