Ott maradtam le bő egy héttel ezelőtt, hogy megjöttek a véreredményeim, és valami isteni csoda folytán sikerült másnapra időpontot kapnom az orvosomhoz. Usually ez lehetetlen, szóval tényleg valami felsőbb erő hajtott oda kedd reggel 8-ra a dokihoz.
Ő, szokásához híven szuper kedves volt és nagggggyon megdicsért. Tényleg jól esett nem csak a dicséret, hanem az az öröm,amivel konstatálta a javuló eredményeket. Merthogy javultak. Gyakorlatilag a második fele a ciklusnak olyan, mint egy egészséges nőnek. Ami azt nézve, hogy 3 hónapja peteérésem sem volt, szerintem nagyon menő.
Fura volt így látni egy szaktekintélyt, rendesen örült. Mutatta a mellette tanulónak, hogy ezt meg ezt nézze ehhez képest, milyen szépen emelkedik, mennyire szépen működnek a dolgok. Még a leletemre is azt írta, hogy "örvendetes eredmény, hogy az androgén hormonok szintje csökken".
Úgyhogy rákérdeztem gyorsan a babavállalásra. Azt mondta,nem látja akadályát. A férjem totál bezsongott persze a hír hallatán... :)
Úgyhogy így indult a múlt hét eleje. A közepére azért persze elromlott, mert megjött a lakásvásárláshoz a NAV-illeték, amire a hibás tájékoztatás miatt jó pár évvel később számoltunk (de a jogszabály tényleg ezt írja, csak a bankos hölgyemény nem volt ezzel SEM tisztában...)
Azután kellett rohangálni és intézkedni, illetve egy csomó más cafeteriával kapcsolatban az összes cégnél, ahol dolgozom változások voltak, így a hetem nagyon munkás volt.
Péntek hajnalra meg is jött, kereken 28 napra, aminek nagyon örültem, de masszív görcsölgetés közben azért kicsit jobban értékeltem a 60 napokat a 28 helyett. Dupla annyi fájdalom! :D Délutánra viszont sokkal jobban lettem és még péksüti kóstolásra is elmentem, csupa nekünk szánt finomságokat próbálgattunk.
A héten sütöttem sajttortát is,málnával és csokicseppekkel. Szerintem NAGGGYON finom lett, újrasütöttem dupla krémmel, hogy ne legyen olyan lapos - és így már nem olyan finom, szóval lehet néha a kevesebb több.. :)
Próbálkozom (kőkeményen!) pozitívan állni a héthez, de egyelőre nem sikerül. Nincs jó kedvem és nem látom a munka végét, szeretnék picit pihenni és magunkkal foglalkozni. A férjem bevállalt egy másodállást, lecserélve a másik másodállását, így még többet fog gályázni - és megvallom őszintén, picit bánt, hogy alig látom. Persze tudom,hogy miattunk meg értünk teszi és tudom, hogy erre szükség van, de néha olyan jó lenne egy egész napig semmit sem csinálni, együtt lenni - nem takarítani, főzni és mosni, nem tanulni, vendégséget csapni. Csak ketten kicsit beszélgetve együtt lenni. Két hét múlva születésnapja lesz, a 30. Szeretnék valami emlékezeteset adni neki erre a napra- nem feltétlenül ajándékra gondolok,inkább emlékre.
Lehet, hogy kihúzatom a rendelésről és elviszem valahova pár napra. JÓÓÓÓÓ messzire, telefon nélkül.
Azt én is itthon hagyom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
