Nem tudok sok mindent írni, új évet kezdtünk, írtam előretekintést és évzárást is.
Az év eleje az én szakmámban mindig melós, így egész héten úsztam és próbáltam emberi időben lefeküdni.
Ma végre tudok egy kicsit sütni és főzni, kipróbálok egy újfajta tortát is.
Viszont írt a dokim, hogy az új leletem szebb és nem kell emelni a gyógyszeren, aminek nagyon örülök.
Ja és a legjobb hír: megjött 28. napon (tehát az előző ciklusom 27 napos volt..) Még nagyon erős görcsök sem voltak, meg is lepődtem.
Igazából ilyenkor azon gondolkodok el, hogy vajon lesz-e, mikor ez már rutin lesz, amikor nem számolgatok és nem nézegetem a naptárat, mert teljesen jól fogok működni. Amikor természetes lesz az, ami a legtöbb nőnek természetes.
A szilvesztert nyugodt körülmények között egy baráti párral töltöttük, arról majd csak a hely szépsége miatt írok egy posztot. Jó volt kicsit elvonulni a világtól és beszélgetni, társasozni.
Igazából külön külön posztokat terveztem, de van egy fotóm, amit el akarok lőni, úgyhogy az örömhír (legalábbis számomra) mellé ellövöm.
Bemutatom (a már bemutatott) D. Dalma mozgássérült kunyigombócot.
Most komolyan, hogy lehet így nézni? (Betegesen szeretem-e őket? Igen. Tudom. De leszarom :D A szájacskája azért áll olyan furán, mert már nincsen rendesen foga, mielőtt valaki itt is megkérdezi :D Hihetetlen, hogy nem a szemét nézik az emberek,hanem a száját, nem vagytok jól összerakva, már bocsi :D:D:D )
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
