repaIR

Egy macska nem macska!

...avagy ahol egy van, elfér kettő is. Hidd el, jobb Ginának is, hanem egyedül van. Fejenként egy cicánk lenne. STB. 
Ádám propagandagépezete ismét lecsapott. 2015-ben járunk, már Budapesten élünk. 
És én minden áldott nap meghallgatom a kiselőadást a két macska jobb,mint egy macska témában.
Félek. Félek, hogy nem fogom tudni annyira szeretni, mint Ginát. Félek, hogy Gina nem fogja szeretni. Félek, hogy ő nem fog szeretni minket. 
Úgyhogy beadom a derekam és elkezdünk nézelődni. Először csak a mentős csoportokban. Magam is mentettem egy időben, így elég sok kapcsolatom van. Egy biztos, olyat akarunk, ami senki másnak nem kell. Gina nehéz talaj volt a szájával, a felfázós betegségével, de úgy vagyunk vele, hogy menni fog. Nézzünk olyat, aki senkinek sem kell.
Illetve olyat, aki nem domináns- Gina nagyon nem tudja magát megvédeni ( agyon lett tutujgatva és félvak,mit is várunk?)

Első versenyzőnk egy ex-gerinctörött cica, aki azzal fogad minket, hogy a szekrény tetejéről a nyakunba ugrik. Köszi, őt mégsem kérnénk- Gina a rossz látása miatt nem mer bútorokra mászni és ezt szeretnénk is így hagyni. Ráadásul a kint várakozó kutyust is ledominálja, úgyhogy el sem tudjuk képzelni, mit kezdene a mi kis plüssbundás hisztikirálylányunkkal. 

Második versenyzőnk egy fekete mamacica- alatta 5 kiskölyökkel. Mindegyiknek van gazdája, a mama nem kell senkinek. Egy kedves, tündér türelmes cicamama, minden simogatásért hálás. 
Ő lesz a mi cicánk, beszéljük meg a kocsiban hazaúton.

Ekkor ugrik fel egy messenger értesítés egy állatvédős ismerősünktől. 
"Megvan a számotokra tökéletes macska." 

Úgyhogy akkor elmegyünk őt is megnézni.

Gyerekek, ismerősnek soha ne higgyetek! Ilyen csúnya macsekot életemben nem láttam még, pedig láttam már párat. Nem is tudom, hol kezdjem. Fekete volt, amivel nincs bajom,de sovány- hatalmas fülek és orr. Reszketeg lábak és kopott szőr. Mindehhez hozzájött, hogy törött medencéje és gerince van, tehát kb. a térdein járt. Vagy oldalra kicsúszott alóla minden és fókázott. 
Persze rögtön tudta, hol kell próbálkozni. Odament Ádámhoz és a lábára tekeredett. Én kissé önkívületi állapotban körbenéztem a menhelyen valami b-terv után. 

Hazafele úton Ádám tervezi, hogy az ágyhoz rámpát csinál, hogy Dalma (DALMA!) feljöhessen. 
Mondtam, hogy beszéljünk róla.

 7 nappal később egy piros hordozóval az ölemben ültem, benne Dalmával. 
Ennyit arról, hogy erős akaratom van. 

Szóval Dalma hazajött velünk.Kis fújkodálás után megszokta, hogy van otthona. Hogy minden nap kaphat enni (bizony, addig minden reggel 6-kor arra keltünk, hogy ordít.) Lett szőre. Kigömbölyödött.
Szemrevaló kis macsek lett, hatalmas zöld szemekkel. 

Ő teljesen Ádám. Nyugodt, békés, türelmes. Gina piszkálhatja, nem hatja meg. Elenged mindent. Első perctől kezdve az én macskám. Nem kell a nevét mondani. Elég, hogy "gyere" és szalad a kis béna lábain. Túrja a fejét az öledbe, a tenyeredbe, a lábadra tekeredik,csak szeresd.
Persze eltanulta Ginától a dumálást. Hihetetlen mennyiségű prüntyögés,purrogás, priccenés és murcogás hagyja el a száját. Bárhonnan leugrik ( nem kell rámpa, ha igazán fel akar menni...), nyekken. Ezért is Pricka a beceneve.

Ő az, aki megtanított arra, hogy bármilyen szarságból fel lehet állni. Két lábon hordja a saját testsúlyát, így sétál, almozik,szalad és ugrik. Soha nem sír a szája, hogy mennyivel nehezebb neki. Ugyanúgy él, mint egy átlagos macska, nem hagyja el magát egy percre sem. Akkor sem, mikor szép lassan nincs már foga egy autoimmun betegség miatt. 

Csodálom a kitartását, ha elsőre nem sikerül felugrani, újra próbálkozik. Ha nagyon magas a cél, addig kiabál, míg fel nem teszed. Tudja a határait. Játszik, vadászik és szalad. Egy percig sem torpan meg azért, mert szinte az egész hátsó teste béna. Ugyanúgy eszik, pedig nincs már foga. És ugyanúgy hálás minden falat ennivalóért, mint a legelején. Persze, ő csak egy állat, de nincs betegségtudata, átalakította az életét úgy, hogy jó legyen neki. 

Igaz, én nem csináltam belőle sztárt, nem kalapoltam vele FB-n,de úgy szeretném,ha ő másoknak is erőt adna. Lesz, aki csak elmegy mellette, hiszen egy macska. De lesz, aki rájön arra, hogy "ha csak egy macska"-nak sikerül, akkor nekünk miért ne sikerülne? Sokkal könnyebb helyzetben vagyunk.
Mert én akárhányszor ránézek, eszembe jut, mekkora szerencsém van, hogy csak ilyen bajaim vannak. Hogy mennyire könnyű mindent sokkal szarabbnak látni, mint ami a valóságban van.

Rakhatnék még sok sok képet, de igazából a történet a lényeg. :)
Még több fotó róluk, aki megszállottan macskás képet akar nézegetni (melegen ajánlom:D)
https://www.instagram.com/vidamrt/