repaIR

.... jó sok infót tarháltam...

Na jó, inkább nem írok verset, nem volt az erősségem sosem.
Szóval az volt, hogy láttam, hogy lesz ilyen és jelentkeztem (No shit, Sherlock...). 
A szervező már önmagában is szimpatikus volt, a kajájukat is szeretem, szóval úgy voltam vele, hogy tökéletes vasárnap délutáni program lesz. (Neveket nem mondok, nem kértem, így nem is kaphattam engedélyt. =) )

Igazából az döbbentett meg első körben, hogy mennyien voltunk. Limitált helyekkel lett meghirdetve, kis országban, karácsony előtti hétvégén és mégis sokan voltunk. Akkor realizáltam igazán, mennyire sokan vannak hasonló cipőben,mint én- és felmerült bennem, hogy vajon hányan nem tudják?

Mrs. Talkative rögtön bekapcsolt és beszélgetni kezdett. Bárkivel beszéltem, hasonló utat járt be. 
Hasonlóan mászkált orvostól-orvosig, hízott-fogyott értelmetlenül és szenvedett mindenféle női sunyiságtól.

Aztán elkezdődtek az előadások, amik nagyon érdekesek és informatívak voltak,de tényleg. 
Elsőnek egy blogger beszélt a saját útjáról, a lelki harmónia fontosságáról és bemutatta a többi vendéget. 
A második előadó egy sokak által ismert és mélyen elismert orvos volt. (No marketing, no reklám, de nekem konkrétan ő jelenti az orvost, mint fogalom. Egyént és betegséget kezel nem testet és tünetet. ) Mesélt arról, mennyire babatoporgóban jár itthon az IR kezelése és felismerése, pedig mennyire alattomos állapot is ez. Hogy nem javul kezelés és odafigyelés nélkül. Semmi agymosás, semmi "majdénmegmondomatutit", semmi halálgyárkodás. Tények mögül figyeltek emberi sorsok, a folyamatosan ledagadtozott és anorexezett emberek, a babára vágyók és a gyógyulni akarók, az átfutott de ki nem elemzett leletek, a női hisztire ráfogott sírógörcsök. 
Igazából úgy éreztem magam,mint a kutyus a csomagtartó tetején- folyamatosan bólogattam, mert magamra, a barátaimra, a rokonaimra ismertem. 
Megdöbbent a mai napig is, hogy emberek, akik gyógyításra szentelték az életüket, mennyire tudják ignorálni az embert. Hogy mekkora kontraszt, ha elkezdenek veled igazán foglalkozni. Nem csak veled, hanem a céljaiddal is. 

Utána egy dietetikus mesélt a diétáról annak sokoldalúságáról, az egyéni különbségekről. Hihetetlenül jó előadó volt, nagyon sokat kuncogtam a szófordulatokon és elmesélt rövid történeteken. Páran kérdezősködtünk is, így megtudtam, hogy nem probléma reggelre, ha édes ízűt eszünk, ez is egyéni preferencia. Egy csomó mindent megtudtam a divat-diétákról is, mert eddig igazából tudtam, hogy rossz és azt is, hogy miért az, de nem tudtam, honnan indultak "hódító útjukra". Én pedig pont az az ember vagyok, akit érdekelnek a miértek. (Na, ne mondd már, kedves V!) Meg az is, hogy hogy nyalhatnak fel emberek mindent, amit egyszer láttak "a zinterneten". 

Az utolsó előadó szintén orvos volt, ó statisztikákat hozott. Felbuzgott bennem a statisztikus-vér, azonnal megfeszültem, fejben számoltam. Akkor ütött meg igazán ennek az egésznek a tudata, mikor megtudtam, hogy átlagosan hány vetélés, vagy teherbeesési sikertelenség az az indikátor, amivel hozzájuk érkeznek a páciensek. Kicsit büszke is voltam magamra, hogy én nem így mentem oda. Én azért mentem oda, mert tudtam,hogy valami nem oké és ezen változtatni akartam. Megnyugtat az, hogy én már úgy lehetek kismama, hogy a legjobb kezekben vagyok, hogy tudom, mi a bajom és mire kell figyelnem.

Az egész találkozó nagyon kötetlen és baráti hangulatú volt, nagyon jól éreztem magam és örültem, hogy volt ilyen lehetőség. 

Ajánlom minden érdeklődőnek, hogy a következőre jöjjön, mert nagyon sok hasznos infót lehet összeszedegetni.

Képet nem csináltam és ha csináltam volna sem használhatnám fel, így rakok ide egy általam kreált uzsonnát. 
Tej, cukor és fehérlisztmentes! 

(Ps.: Csináltam mascarpone-t is diétásan, de azt mire lefotóztam volna, az uram belekajált. Accident happens.)